Defektjavítás

Defektjavítás

Ez egytipikusan olyan dolog amit a gyakorlottabb kerékpárosok is legtöbbször rosszul hajtanak végre, ezért ez nekik is szól.

Sajnos rengetegszer kaptam már defektet. Volt, hogy egy nap többször is vagy egyszerre többet (a hőn utált átoktüske "barátom" miatt) de az átlag havi tizenöt lyuk sokáig tartotta magát a gumicsipkézési naplómban :-). Ezek miatt úgy gondolom, hogy van némi tapasztalatom ezen a téren főleg, hogy egy gumicsere sem szokott tovább tartani egy átöltözésnél. Volt időszak amikor olyan gumit raktam fel amilyen hangulatom volt aznap, mint ahogy mások reggel ruhát választanak.

Régi emlékeimben nekem is felderengenek azok a rémálomszerű napok amikor a kidurrant gumit otthon három ember próbálta megjavítani, csavarhúzóval és egyéb minél élesebb tárggyal (csak tudnám miért) próbáltuk nehézkesen lefeszegetni a külsőt, veder vagy kád vizet, engedtünk miatta, majd kezdtük újra mert még mindig eresztett, és ez minimum fél napig tartott. Visszagondolva szörnyű és rettentően primitív, szinte minden ponton helytelen volt. Manapság sokan szokták elvinni szervizbe javítás céljából -valószínűleg ugyanilyen emlékek miatt- ami nem baj, de zárás után lehetetlen, mindentől távol vagy erdőben pedig csak egy hosszú tolás maradhat, ezért jobb megtanulni ezt az egyébként egyszerű műveletet.

Vannak még olyan tévhitek, hogy a javított gumi mindenképp ereszteni fog, esetleg csak egy ideig lehet használni mert a folt leesik. Ezek mind a rossz ragasztás miatt szoktak történni.

Először is:

-Kell egy ragasztókészlet, ma már szinte bárhol be lehet szerezni egyben kis dobozkában, de külön is össze lehet rakni, ez teljesen lényegtelen. Kell benne lenni három gumileszedőnek, egy darab csiszolóvászonnak, néhány foltnak, és ragasztónak. Lehet még benne szelepkiszedő, és szelepgumi is, nem feltétlenül fontos. Nem egy nagy összeg ~500-1500 Ft. Itt azért még fontos megjegyezni, hogy kerüljük a Pang márkájú terméket! (Magyarázat lejjebb.)
- Pumpa, ami kötelező!!! Akinek van kerékpárja annak kell!!!, hogy legyen (egyetemben a zárral). Ára abszolút változó, mérettől és minőségtől függően. Sok fajtát kipróbáltam és használtam már, jelenleg két darab van nálam, az egyik egy nagy itthonra és egy kisebb a hátizsákom állandó tartozéka. Mindkettő 1000 Ft körüli volt, de ezek nem tartanak évekig, a kicsi csak vészhelyzetre van (csak arra alkalmas), mert több százat kell pumpálni vele.

- Kettő (lehet egy is) tizenötös villáskulcs, ami csak akkor szükséges ha a kerék azzal van rögzítve.

Kezdhetjük is:

Hát ugye lapos lett a gumi. Ilyenkor a legelső dolog amit teszünk az anyázás ;). A kerék kivétele nem egy bonyolult dolog, Először is ha láncváltós kerékpárunk van váltsunk le elől hátul a legkisebb lánckerékre (nem a legkisebb fokozatba, hanem a legkisebb lánckerékre) majd ki kell akasztani a fékeket, ami féktípusonként változó.

Tárcsafékeknél ezt elfelejthetjük, V-féknél (ma ez a legelterjedtebb) össze kell nyomni a fékpillangókat, a pipát pedig abba az irányba kell húzni amerről a bovden jön, országúti fékeknél legtöbbször van egy feltűnő gyorskioldó, ezt kell "megnyomni" és egy kicsit kiold a fék (igaz a vékony gumi miatt nem feltétlenül szükséges) egyszerűbb patkófékes típusoknál legtöbbször sajnos hiányzik, itt szintén a bovden becsatlakozásánál, a menetes állítót kell beljebb tekerni. Cantilever (középhúzós) féknél szintén a pillangókat kell összenyomni, és az egyik oldalon a hengert a bovden végén kiakasztani, ugyanígy tegyünk a bmx-es u féknél is. Ha megvagyunk vele, jöhet a kerék kivétele. Akkor vagyunk a legszerencsésebb helyzetben hogyha gyorszáras a kerék, a kart kihajtjuk, a másik oldalt a menetes "gombot" kicsit kijjebb tekerjük, ami az első villánál elengedhetetlen, mert egy "kiesésvédő" pöcök van rajta, és már ki is vehetjük a kereket. Csavarral rögzített keréknél mind a két oldalt külön letekerjük, szerencsére ezek normál menetesek. A hátsó keréknél kioldás után a láncot kézzel le kell emelnünk a racsni/fogsor/lánckerékről, de ugye senki sem gondolta komolyan, hogy szerelés után nem kell majd kezet mosni :) persze elég lehet egy rongy, vagy egy zsebkendő is. Ha agyváltónk van még ki kell akasztanunk a bovdent amit a láncvilla vonalában lévő téglatest alakú rögzítő kiakasztásával tudunk megtenni. Van olyan agyváltó is aminél egy csavarral van rárögzítve az agyra a bovden becsatlakozója, és az is lehet, hogy teljesen máshogyan mert itt nincs konkrét szabvány, valaki esetleg nagyon nem boldogulna vele szóljon. A kontrás hátsóagynál egy nyelv is van a láncvillára erősítve, amit egy 10-es csavar tart. Ezt még ki kell tekerni, hogy kiszabaduljon a kerék. Ha ezzel is megvagyunk jöhet a lényeg, a külső gumi leszedése.

Itt egy kicsit megállok, mert már másodszor látok itt az oldalon róla nagy baromságot, de máshol is több tévhitet hallottam. Igaz, hogy a külsőknek és a felniknek szabványos méretűeknek kellene lennie, (átmérőben szélességben stb.) de a gyártók saját szabványukhoz mérik őket, igaz nem sokban térnek el a többiektől, de ez a pár milliméter pont elég. Szélsőséges eset nálam is előfordult már, egy ritchey rock comp felnire a nokian nbx 2.3-as gumim alig akart felmenni, és nagyon nehéz volt leszedni, (eltörtem miatta pár gumileszedőt) az alex dx 32-esemre ugyanezt könnyen kézzel fel tudtam rakni, igaz egy schwalbe space külsőt már pont a másik véglet miatt nehezebb, mert ennek nagyobb a perem átmérője. Azért annyira nem nehezíti a felrakást. (sőt)
Az a "rossz fémrúd" amit drótperemnek szoktak hívni szinte minden külsőben benne van, némelyikben kevlárból (könnyebb, hajtogatható és sokkal drágább). Hasznos dolog, ez szükséges ahhoz, hogy a gumi rajta maradjon a felnin mert egy ugyanolyan negatív perem van rajta és ezek akaszkodnak egymásba. Vannak szingós kerekek is, amiknél nincs perem mert a külsőt ráragasztják a felnire a belsőt pedig belevarrják, de aki ilyet használ az profi és nem neki írom ezt a cikket (ha kell lehet arról is; jelezzetek). Vannak még egyéb változatok, például a félig szingós külsők (igen ritka) vagy belső nélküli rendszerek mint az autóknál, utóbbi még nem elterjedt és nehezebb vele defektet kapni (lehet) ennek javítását is csak visszajelzés után írnám le, mert végképp nem szakszerű, akinek ilyen van és tönkremegy cserélni szokta mert van annyira drága, hogy csak azok veszik meg akik megengedhetik maguknak a cserét. No, akkor vissza az elterjedt drótperemes cuccokhoz.

Optimális esetben van nálunk három gumi leszedő (pár száz forint).

Sok fajta létezik, a legjobbak azok amiknek az egyik végén egy kis ív van a, másikon egy kampó szerű dolog. Ha nehéznek találnánk a leszedést/felrakást könnyen be lehet szerezni ugyanilyeneket fémből is, nem drágább, akár bevásárlóközpontokban is van (nem a kifli mellett ;) ).

VÉLETLENÜL SE HASZNÁLJUNK CSAVARHÚZÓT, VILLÁSKULCSOT VAGY HASONLÓ ÉLES TÁRGYAKAT A GUMI LESZEDÉSÉHEZ!!!

Ezekkel könnyen megsérthetjük, kilukaszthatjuk a belsőt, de akár a felnit és a külsőt is megrongálhatjuk, ezért NE!

Tehát a leszedő íves végét távolabb a szeleptől az egyik küllő felett a külső és a felni közé függőlegesen felfelé tartva betoljuk, egy kissé a drótperem alá kell nyúlnunk, itt figyeljünk arra, hogy ne akadjon be a küllőbe vagy a küllőlyukba majd, lefelé (vagy az ellenkező irányba mint ahogyan eddig állt) behajtjuk a szerszámot és a kampós végét beakasztjuk a küllőbe ami a feszítés miatt ott tartja. Ha nehezen menne nem kell félteni sem a szerszámot sem a gumit , nyugodtan lehet "erőszakolni" ;) . Ugyanezt a műveletet még kétszer meg kell ismételnünk egy-egy küllő kihagyásával, ilyenkor a középső leszedő ki fog esni (ha nem akkor rosszul csináltad) utána az egyiket kiakasztva a küllőből könnyedén végig lehet tolni a felni peremén a külső pedig lefejtődik.
A másik oldalon nem feltétlenül szükséges, így már hozzá tudunk férni a belsőhöz.

A szelepet benyomva ugyanannál a pontnál belül megfogjuk a belsőt és egyszerűen ki húzzuk a külsőből, ha úgy éreznénk, hogy nehezebben jön ki akkor csak egy kicsit odatapadt a külső belső felületére, de ez ne akadályozzon meg bennünket, nem fog elszakadni (kivéve, ha több mint öt éve benne van, ilyenkor azonnal cseréljük is mert szinte biztos, hogy el érett a gumi.)

Tehát kint van a belső. Fel kell fújnunk jó dagadtra így könnyebb megtalálni az "ellenséget" :) és sajnos úgy is lejjebb fog ereszteni. A lyukak megkeresésére több módszer van, a közgondolkodásban legelterjedtebb (és nem feltétlenül a legjobb) módszer a "felfújom és vízbe nyomom, majd ahol buborékol' ott a luk" fajta, aminek a legnagyobb hátránya, hogy csak jelentősebb víz közelében tudjuk megtenni, legtöbbször pedig nem ott kapunk defektet. Ha jó a fülünk akkor közel tartva a külsőhöz ahol a leghangosabban sziszeg ott van a "préda". Az általam kedvelt módszer, hogy a kezemet végighúzom felette ahol érzem a levegő erősebb áramlását ott van a lyuk. Lehet még ajkak vagy szemek közelébe tartani, mivel ezek a legérzékenyebb pontok az emberen (ha nem gondolunk rosszra ;) ) és könnyebben észrevesszük a "hibát". Szemmel ráadásul még látjuk is (nem kell félni tőle, csak levegő). Ilyenkor nem rossz ha megjelöljük valamivel, hogy később könnyen megtaláljuk vagy megjegyezhetjük a szelephez képest lévő helyzetét. Egyébként lehet bárhol a lyuk, akár a felni felőli oldalon vagy az oldalfa felé is.

Ha ez megvan akkor lejjebb kell eresztenünk a nyomást (lehet, hogy le is engedett), itt még meg kell említenem a szelepfajtákat, ami külső cserénél is hasznos lehet. Három fajta van: Schrader (autószelepesnek is hívjuk) Presta (szingósként terjedt el) Woods (hagyományos). Több vita is volt róla melyik a jobb, de itt most ezt nem feszegetném, a leengedésük (nyitásuk) módját viszont igen:
Autószelepesnél (schrader) valami hegyesebb tárggyal, (kulccsal, körömmel..) benyomhatjuk a pöcköt, ilyenkor elkezd jönni a levegő. Van direkt erre való szelepkiszedő (kitekerő) ami néhány szelepsapkán is megtalálható, szerintem csak akkor érdemes használni, ha nem lyukas a belső és nem tudjuk miért ereszt le, így kitisztíthatjuk (kicserélhetjük, de nehéz beszerezni, ésegy új belső sem drágább), mert valószínűleg ezért engedett.

Prresta (szingós) szelepeknél a tetején van egy mini szelepsapkának tűnő valami, ezt kell kitekerni, majd benyomva ereszt is a levegő. Igaz felfújásához speciális pumpa kell de könnyen beszerezhető, és ez az a szelepfajta aminek az átmérője is vékonyabb, így ha pótbelsőt szeretnénk vagy cserélni akarnánk vásárláskor mindenképp nézzük meg ilyenünk van -e. A kisebb szeleplyukba csak ez a fajta fér bele.

Woods, vagy hagyományos szelep az a fajta amit én nem szeretek, mert nehézkes a használata és könnyen tönkre megy. Itt a recés középső részt kell kitekerni, a szelep pedig kiesik (!!?) és ha szerencsénk van nem kirepül ;). Ez szokott a legtöbbször tönkremenni, pontosabban a szelepen lévő gumi amit viszonylag könnyen ki lehet cserélni (lehúzom felrakom), és ez a gumi szokott elkoszolódni, kilyukadni. (Sajnos erről a szelepről nincs saját képem (nem találtam ilyet a környéken), ezt itt Sheldon Browntól kölcsönöztem.)

Vissza újra a témához:

Végre elérkeztünk ahhoz a ponthoz ami mindenkinek ajánlott mert ezt szokta a legtöbb ember elrontani, pedig ez a legfontosabb...!!!

A leeresztett belsőn a lyuk környékén egy csiszolóvászonnal a belső felületét le kell szedni annyira, hogy teljesen bemattuljon, semmi ne maradjon az eredeti felületéből. Azt szokták mondani, hogy ez zsírtalanítás de nem csak az ezért kell teljesen "lecsiszolni". Ezt legalább akkora területen kell megtenni, mint amekkora foltot rakunk majd rá (nem baj ha nagyobb, sőt sokszor jobb), ha pont ott van a belső illesztése akkor azt is teljesen le kell "csiszolnunk". Ha ez megvan fel kell fújnunk körülbelül a belső valódi méretére, majd fel kell rá körkörösen kenni a ragasztót. Ez is túlnyúlhat a leendő folt méretén/helyén (mint előbb) majd várjuk meg míg teljesen "megszárad".

Megint egy kis kitérő (remélem a tapasztaltabbak nem unják, nekik is szól). Először is az említett pang márkájú ragasztó azért nem jó mert a gumiragasztó nem ragaszt hanem vulkanizál, ami körülbelül gyors érlelést, összeolvasztást jelent, a pang ezt nem teszi meg, csak éppen hogy ráragasztja a foltot. Akár hónapokkal használata után is simán le lehet húzni kézzel, de többen mondták, hogy egy idő után leesett. A tiptop nem rossz, mostanában szinte csak ez elérhető, tényleg vulkanizál és nem is drága. Pont azért kell várni amíg "megszárad" mert ilyenkor történik a vulkanizálás folyamata.

Az, hogy a belsőt kb. akkorára kell fújni mint a belső valódi mérete azért hasznos, mert ha lapos belsőre rakjuk a foltot akkor ott a belső nagyon feszülni fog, és egy "horpadás" lesz rajta. Itt a “horpadásnál” könnyen ki tud dörzsölődni a belső/folt, kép ? esetleg üthet a kerék. Ha túl nagyra raknánk az sem jó mert puklis lesz a folt. Az is tökéletes megoldás, ha pont akkorára fújjuk amekkora a külső belső átmérője, ami akkor hasznos ha a külső mérete jóval nagyobb a belsőnél. Vissza:

A "száradás" ami úgy tíz perc akkor jó ha már hozzáérve sem tapad az ujjunkhoz, teljesen "száraznak" kell lennie, mert ha nem akkor nem lesz jó és tartós a ragasztás. Az egész folyamatból ez szokott a legtovább tartani (legalább is nekem) és ezt felejtik el sokan. Mivel ez elég hosszú idő most ráérünk átnézni a külsőt, megkeresni a "gyilkost" ;). Ezt a legegyszerűbb úgy, hogy a kezünket a külső belső felületén végigsimítjuk, először lazán mert a "behatoló" meg is sértheti a kezünket, utána ha még nem találtuk meg lehet erősebben. Sokszor volt már nekem is olyan, hogy nem találtam semmit a külsőben, mert valószínűleg már kiesett, de ezt legalább fél órányi (szinte nagyítóval, reflektorral,) közelről bogarászás után vehettem csak biztosra, mert legtöbbször találtam valamit, de olyan is előfordult már, hogy több tüskét találtam így kereshettem a másik lyukat a belsőn. Ha ezt a műveletet kihagynánk szinte biztosra vehető, hogy összeszerelés után kezdhetjük az egészet elölről.

Tehát most száraz a ragasztó, rá lehet rakni a foltot. A fémet könnyebb eltávolítani a fóliától, ha a sarkát kicsit behajtjuk, ekkor ez kettéválik. A fóliát még hagyjuk rajta a folton, ezzel fogjuk meg és a folt belső felületéhez ne nyúljunk hozzá, mert az ujjunk koszos (poros), zsíros lehet, és ez nem tesz jót a ragasztandó felületnek. Nagyjából célozzuk meg a ragasztózott felületet közepét -ha először csinálunk ilyet csak óvatosan, először ne nyomjuk rá, hogy tudjunk kicsit igazítani, többek közt ezért is hasznos, ha rajta a fólia, mert ahhoz nem tapad a ragasztó- ha sikerült körülbelül a közepébe találni akkor most azonnal jó erősen nyomkodjuk meg, körömmel, csavarhúzó végével, fogóval, széklábbal, vagy meggyfabútoral :D. A lényeg, hogy minél erősebben legyen összenyomva, ilyenkor már nem kell a száradásra várni. Eddig direkt nem írtam, (nehogy bekavarjon valakit) de a gyári foltra nem kell ragasztót kenni, mert az eleve egy puhább felületű gumi. Én itt még egy kicsit meg szoktam dörzsölni a tenyeremmel, ha van a környékünkön be lehet szórni hintőporral amiből szórhatunk a külsőbe is egy keveset, ez arra jó, hogy ezek ne tapadjanak egymással össze, így a külsőt . Ha minden igaz ezzel a résszel megvolnánk.

Mielőtt visszaraknánk a belsőt, a biztonság kedvéért nézzük át még egyszer a külső belső felületét, hátha ott ólálkodik még egy "betolakodó". Ha a belső teljesen lapos lenne, fújjunk bele egy kicsit, hogy legyen tartása, így könnyebb vissza helyezni. Először a szelepet toljuk be a helyére, majd a belsőt tömködjük végig a kerék kerületén, vigyázva nehogy megcsavarodjon (ezért kellett kicsit fújni bele). Most szintén a szelepnél kezdve kezdjük meg a külsőt visszapattintgatni, mind a két oldalon felváltva haladjunk lefelé, ha már nehezen pattanna be a helyére besegíthetünk a leszedővel is, ugyanúgy mint amikor elkezdtük csak most fordítva, a külső és a felni közé szúrva a szerszámot majd felhajtjuk, itt sem kell sajnálni. Ha megvagyunk kezdjünk el pumpálni, miután egy kis tartást kapott a gumi álljunk meg vele, nézzük végig a külső és a felni találkozásánál, hogy jól fekszenek -e egymásra, nem lóg -e ki a belső. Fogjuk meg a külsőt és oldalra nyomogassuk, hajlítgassuk végig körbe, hogy a helyére pattanjon, labdázzunk, pattogtassuk egy kicsit, majd nézzük át újra. Fújhatunk még egy kicsit tovább ilyenkor átnézhetjük még egyszer, ha rendbe van, nem ugrik ki sehol akkor már kész is.

A kerék visszahelyezése azt hiszem nem okozhat problémát kivéve, ha csavaros hátsó kerekünk van (meg persze ha a váltó/lánc beleakad mindenbe). A váltót hajtsuk kicsit hátra és toljuk be a kereket.) A csavaros rögzítésű kerekeknél legtöbbször csúszópapucsot használnak, ami hasznos de csak akkor, ha nem láncváltós kerékpárunk van. (Én az agyváltósomnál és az egysebességesemnél sem szerettem, most írom le miért.) Ejtőpapucsnál már kész is lennénk, kerék rögzítés, fék beakasztás és indulás. Csúszópapucsos váznál: Ott tartunk, hogy vissza helyeztük a kereket, hátrébb húzzuk, legalább annyira, hogy megfeszüljön a lánc. (ha láncváltónk van akkor ütközésig) Egy kicsit (ne nagyon csak egy kicsit!) szorítsuk meg a lánc felőli csavart, majd igazítsuk egyenesbe a kereket (egy vonalba az első vázháromszöggel), most rögzítsük a másik oldalt is. Forgassuk meg a kereket, ha egyenesen fut szorítsuk rá mind a két oldalon (ha nem, igazítsunk rajta míg egyenes nem lesz). A legjobb ha két villáskulcsunk van és egyszerre egyenletes erővel tudjuk meghúzni a csavart. Szorítsuk rá jó erősen, hogy ne tudjon elmozdulni. Ha agyváltónk van, csak finoman húzzuk meg, és ne is a legerősebben, mert károsíthatja a belső szerkezetet. Most visszaakaszthatjuk a féket a helyére (pont fordítva mint az elején) és készen is vagyunk.

Meg kell említenem még pár dolgot. Van úgy, hogy nem szúrásos defektet kapunk, hanem felütésest (kígyóharapásnak is nevezik). Ez például olyankor történhet, ha a kerékben alacsony a nyomás és mi nekirontunk egy padkának, ilyenkor hangos szisszenéssel szinte azonnal leereszt a gumi, szétszedés után pedig két egymással párhuzamos szakadást találunk a belsőn. Ez amiatt van mert a “becsapódásnál” a felni és a külső gumi erősen összeütődik esetünkben a padka sarkával, a belső pedig teljesen összenyomódik és ez kicsípi, “kiharapja" a lyukat. Ilyenkor a legjobb ha a belsőt azonnal kicseréljük, feltéve ha van nálunk pótbelső. Meg is lehet javítani, sajnos nagyon nehézkesen és nem is érdemes sokáig használni utána, mert marad benne egy jókora horpadás.

Ilyenkor, de akár máskor is kiszakadhat a külső, és emiatt zavaró lehet a szakadáson kibukkanó belső, de a kerék is “üthet” miatta. Ha ez a kihasadt rész nem túl nagy, akkor a külső és a belső közé egy elhasznált külső oldalfalából kivágott darabbal ideiglenesen (amíg nem veszünk újat) gond nélkül használhatjuk még egy darabig. Esetleg ha nincs otthon rossz külsőnk egy papírpénz is megteszi, nem feltétlenül húszezres, elég a kétszázas is ;) .