Mi van a gumi belsejében? - Mindent a defektről
 |
1. Két acél vagy kevlár sodrony fut a legbelső íven. Ezek nem engedik, hogy a külső lecsússzon a felni pereméről.
2. A külső összetartó anyaga valamilyen szövet. A modern külsőknél ez általában nejlonból készül.
3. Kívülről gumi borítja a külsőt és a talajjal érintkező rész a tartósság és az ellenállóság érdekében vastagabb.
Maga a külső nem légzáró. A benne található gyűrű formájú belső gumi (amely tényleg gumiból van) az, ami a levegőt megtartja. Egy szelep segítségével lehet a belsőt felfújni.
Szelepek
Háromfajta szelepet használnak kerékpárokhoz:
1. Az ismerősebb az autószelep, amely megegyezik a gépjárműveken használt típussal. A legtöbb egyszerű kerékpáron ilyen található. Keskeny felni esetében nem praktikus, ezért országúti kerékpárokon nem használják. A szelep egy speciális kulcs segítségével szétszerelhető. A szelep egy rugó segítségével nyit és zár. A szelep közepén található tű benyomása mozgatja ezt a rugót. Elterjedését a 70-es évekig az hátráltatta, hogy nem készült olyan hordozható pumpa, amely valójában fel tudta fújni az ilyen szeleppel rendelkező gumit. Nem volt más hátra, mint eltolni a defektes kerékpárt a legközelebbi benzinkúthoz. Pont emiatt terjedt el a szingós szelep.
2. A szingós szelepet hívják még Presta, vagy francia szelepnek is. Maga a szelep is könnyebb, mint az autószelep, és a kerék legkülsőbb peremén, a lendkerék-hatás miatt, ez a súly kb. háromszorosan számít. Sokkal kisebb a felnin fúrt lyuk átmérője, így keskenyebb felniken is gond nélkül használható. Alig gyengíti a felni szerkezetét. A szelepben nincs rugó, hanem egy anyával lehet a szelep belsejében lévő tömítő gumit a szelep tövéhez szorítani. Felpumpálás előtt meg kell lazítani ezt az anyát, és meg kell nyomni a kiálló tüskét. Ez szabad utat enged a beáramló levegőnek. A szelep felpumpálás után magától zár (a bent lévő nyomás nekiszorítja a tömítő gumit a szelep tövéhez), de mindenképpen rá kell szorítani az anyával, mivel különben megszökhet a levegő. Mindkét típushoz különböző kialakítású pumpafej szükséges. A legtöbb modern pumpa mindkét fejjel rendelkezik, de vásárolhatunk is erre a célra készített adaptert.
3. Létezik egy harmadik szelep-típus, ami az alsó részén olyan széles, mint egy autószelep, a felső része pedig a szingószelep átmérője. Ilyen található sok Európában és Ázsiában gyártott olcsó kerékpáron.
Felniszalag
A felni belső oldalán gyakran találhatunk éles részeket és a küllők is néha a belső íven túlnyúlnak. Az ilyen felület hamar kikoptatja a belső gumi anyagát, és defektet okoz. Ezért használnak szalagot a felni belsején. A szalag készülhet egyszerű gumicsíkból, de ez csak kis nyomású gumik esetében megfelelő. A nagy nyomású gumikhoz öntapadós felülettel rendelkező, erős szövetet, vagy műanyagot használnak.
Defekttípusok
Amikor defektet kapunk, akkor annyi történik, hogy kilyukad a belső gumi és nem tudja többé megtartani a levegőnyomást. A külső is lehet hogy megsérül, de a legtöbb esetben semmi baja nem lesz, és továbbra is használható marad.
Négy fajta defektet különböztethetünk meg:
1. A lassú leeresztés esetén továbbhajthatunk, de gyakrabban fel kell pumpálni a kereket, ha nem akarjuk, hogy a gumi vagy a felni károsodjon. Minden belső valamelyest ereszti a belső nyomást. Viszont, ha egy napnál rövidebb idő alatt leereszt, akkor biztos, hogy ezzel a defektfajtával van dolgunk. Sajnos ez a fajta defekt azért rosszabb, mint a többi, mert a lyuk olyan kicsi, hogy nem lehet megtalálni. Ilyenkor csak a csere segít. Az is lehet, hogy nem a belső gumi anyaga, hanem a szelep hibás. Ebben az esetben is a cserét javaslom.
2. A második esetben a defektet valamilyen éles tárgy okozta, mely a külső és a belső gumit átszúrva, lyukat ejtett azokon. A leggyakrabban üvegszilánkok, tüskék, szegek vagy drótdarabok okozzák az ilyen hibát. Ha megtaláljuk a hibát, akkor egy, kis méretű lyukat találunk. Ezt könnyen befoltozhatjuk, vagy ki is cserélhetjük a belsőt. Ne felejtsük el megvizsgálni a külső gumi belső felületét, nehogy az éles tárgy ott maradjon.
3. A nagy erővel összecsippentett belső gumi kilyukad. Leggyakrabban az úton lévő éles tárgy (járdaszegély, vasúti sín, kő, stb.) és a felni pereme tud akkora erőt kifejteni, mely ilyen defektet okoz. Ha megvizsgáljuk a belsőt, akkor két egymáshoz közel lévő lyukat találunk. Ezért sokan “kígyómarásnak” nevezik ezt a fajta defektet. Néha az ütődés olyan erős, hogy a külsőt is kiszakítja és sokszor a felni pereme is elgörbül. A fékezés darabossá válik, ahogy a fékpofák minden kerékfordulatnál vagy erősebben, vagy gyengébben fognak. Biztonsági okokból, az első keréken ez a felni cseréjét vonja maga után.
4. Néha a gumi kidurran. Másodpercek töredéke alatt elveszíti a belső nyomást, és ebben az esetben nem sziszegést, hanem durranó hangot hallunk. A belső gumi nem tartja a formáját a külső gumi nélkül. Tehát ha a külső elreped, akkor a belső addig növekszik, míg ki nem durran. Mindez a másodperc töredéke alatt lejátszódhat. Durrr! [Erről többet a durrdefektekről szóló cikkben olvashatunk.]
A kerék kivétele
Bár nem teljesen lehetetlen úgy megfoltozni a belsőt, hogy a kerék a gépen marad, sokkal könnyebb, ha kivesszük azt. Az első tennivalónk, hogy kiengedjük a fékpofákat. Az országúti kerékpárokon vagy a féken, vagy a fékkaron van egy kioldó kar, de gyakran a keskeny külsők enélkül is kiférnek a fékpofák között. A mountain bike-ok és túrakerékpárok esetében nehezebb a dolgunk. Mindenképpen helyet kell biztosítani a ballonosabb külsőnek, és a fékeken is bonyolultabb a kioldás lehetősége. Mind a hagyományos kantik esetében, mind az újabb V-fékeknél az átkötő bowdenszakaszt kell kiakasztani az egyik oldalon. Néha ehhez igen nagy erő szükséges.
Ha a kerékpáron anyákkal rögzítették a vázhoz a kereket, akkor mindkét oldalon meg kell lazítani az anyát. Általában nem kell a tengelyről egészem letekerni azokat. Így biztos, hogy egyet se veszítünk el az útszéli javítás során. A meglazításhoz szükséges egy 14 és egy 15 mm-es villáskulcs. A hátsó tengelyekhez általában 15-ös kell, míg az elsők 14 milliméteresek. Használhatunk állítható villáskulcsot is. Mindig az óra irányával ellentétesen kell az anyát meglazítani.
Hagyományos anyák esetében egy alátét is van mindkét oldalon. Manapság inkább beépített, fogazott alátétet használnak. A legjobb megoldás a pályakerékpárokon található beépített fogazott forgó alátét. Ennél az alátét egy helyben marad, amíg az anyát forgatjuk, így a sarukra nézve sokkal kíméletesebb, és ha olajozzuk az alátét és az anya közötti rést, akkor lényegesen nagyobb erőt tudunk kifejteni.
A gyorsrögzítős tengelyek esetében nem kell célszerszámot vinnünk az útra. A szerkezetét tekintve a tengely üreges, amin egy másik, vékony fémrúd megy keresztül. Az utóbbi egyik végére egy anyát csavarnak, a másik végén pedig egy excenteres szerkezetet található, melynek belső felülete ugyancsak a saruhoz csatlakozik. Egy kar elfordításával közelebb húzzuk a vékony belső tengely két végét egymáshoz. Az excenter áttételének köszönhetően sokkal nagyobb erőt tudunk kifejteni, mint az anyás rögzítés esetén.
A kerék kivételekor éppen ezzel ellenkezően, meg kell lazítani a kart, és ha így nem tudjuk eltávolítani a kereket, akkor az anyás végét is meg kell fogni és a kart az óramutató járásával ellentétesen forgatni. Ezt már kézzel is végezhetjük, mivel nincs már szorítóerő a szerkezeten. Semmiképpen ne csavarjuk ki teljesen az anyát, mivel elveszhetnek a mögötte lévő kis rugók.
Az első kereket könnyű eltávolítani. Ha a fék ki van oldva, akkor a kormány megemelésével egyszerűen kiesik a kerék. A hátsó kerék már okozhat problémát. Mindenképpen tartsuk be a következő lépések sorrendjét:
- A váltós kerékpárok esetében váltsunk a legkisebb fogaskerékre. Ezzel a lehető legtávolabbra helyeztük a váltószerkezetet.
- Lazítsuk meg a hátsó tengelyt a vázhoz szorító kötést (anyát vagy gyorsrögzítőt)!
- Álljunk a kerék bal oldalára!
- Bal kézzel emeljük meg az ülésnél fogva a kerékpárt!
- Jobb kézzel húzzuk hátra a váltótestet, hogy a felső görgő minél hátrébb, a fogaskerekek mögé kerüljön!
- Ha szükséges, lökjük meg előre a kereket a térdünkkel és a kerék magától kijön.
- Fektessük a kerékpárt a bal oldalára, nehogy megsérüljön a váltószerkezet! Ez a kerékpár legsérülékenyebb része.
- Kontrás kerékpárok esetében nem kell a váltóval vesződnünk, viszont bal oldalon van egy fém kar, amely az agy egy részét a láncvillához rögzíti. Ezt először egy csavar eltávolításával le kell választani a láncvilláról. Ha esetleg kézzel működtetett dobféke lenne a kerékpárnak, akkor még a fékbowdent is szét kell kapcsolni.
- Agyváltók esetében a váltóbowdent kell szétkapcsolni. A háromsebességesek esetében a bemenő láncot kell lecsavarni a bowdenrögzítőről. Sajnos a kerék visszahelyezése után ismét be kell állítani a váltót. A Shimano 3 sebességes agyváltóinál egy rúd mozog ki-be a tengely belsejében. Itt a tengelyt mozgató karon kell a bowdent kioldani. Figyeljünk arra, hogy a váltó a középső állásban legyen. A Sachs 5 és 7 sebességes agyváltókon egy kis dobozkán kell meglazítani egy kézzel kicsavarható csavart, és magát a dobozt kell kihúzni a tengelyből. Szerencsére visszatételekor nem kell már utánállítani. Vigyázzunk arra, hogy a tengelybe lévő mozgatórúd ki ne csússzon! A Shimano Nexus agyváltókat a váltókarnál kell meglazítani. Ez a legtökéletlenebb megoldás az összes közül, és gyakran jobban járunk, ha a kereket a helyén hagyjuk és ott foltozzuk meg a belső gumit.
A külső gumi leszedése
Mielőtt leszednénk a külsőt, nézzük meg, hogy kívülről látszik-e a defekt oka. Például, ha kiáll egy üvegszilánk vagy egy szeg, foszlott lyuk van a külső oldalán, akkor már meg is találtuk a hibát. Legtöbbször nincs ilyen egyértelmű jel, és csak a külső leszedése után tudjuk meg, mi is történt valójában. A gumi leszedéséhez a belsejében lévő drótkarikát kell átemelnünk a felni peremén. Mivel a drótkarika átmérője kisebb, mint a felni kerülete (ez a különbség tartja a felnin a külsőt), valahogy olyan helyzetbe kell hozni a drótot, ahol az nem a felni oldalsó falán fekszik. Az egyik oldalát a felni közepébe kell irányítani, ahol annak kisebb a kerülete, így az ellenkező oldalon át tudjuk emelni az oldalfalán. Bizonyos esetekben kézzel is megy ez a művelet, de sokkal egyszerűbb, ha mindig gumiemelő vasat használunk. (Ma már nem vasból, hanem műanyagból, vagy üvegszálas anyagból készítik, de a neve nem változott az idők során.) A gumiemelő egyik vége lapos és lekerekített, a másik pedig horog formájú. Hármasával lehet őket beszerezni, mivel ennél több sosem kell.
Ha nehéz esettel állunk szembe (az átlagnál kisebb átmérőjű drótkarika és/vagy nagyobb átmérőjű oldalfal), akkor kezdjük az első emelővel, amit akasszunk be a perem alá pont ott, ahol egy küllő indul azon az oldalon az agy felé, és feszítsük felfele a drótot. Akasszuk be a horgos oldalt a küllőbe. Fontos, hogy ne a szelep közelében kezdjük a munkát, mert így megsérthetjük a szelep körüli belső gumi felületét. Most akasszunk be még egy emelővasat két küllővel az előző mellett és ismételjük meg az előző műveletet. A harmadikat még két további küllőtávolságra használjuk. A középső emelővas ekkor kiesik, és ha szükség van rá, akkor megint felhasználhatjuk újabb két küllő távolságra. A fél kerékívnél többet soha nem kell “kibontani”.
Az előbbi tortúra csak keskeny külsők esetében, és szerencsétlen külső-felni párosításoknál fordul elő. A legtöbb esetben két emelővas is elég, és nem kell 10 cm-nél hosszabb szakaszt kibontani ahhoz, hogy át tudjuk emelni a drótot a felni peremén. A külső guminak mindig csak az egyik oldalát kell leemelni a felniről, mivel a belsőhöz már így is hozzáférhetünk. Mindig a szelepnél kezdve emeljük ki a belső gumit.
A belső megvizsgálása
Amikor kivesszük a belsőt, mindig jegyezzük meg, hogy miként helyezkedett el eredetileg a külsőben. Óvatosan pumpáljuk egy kicsit a belsőbe (általában a levegő nélküli méretének kétszeresére lehet biztonságosan felpumpálni egy szabadon álló belsőt), és figyeljük, hogy hallat-e sziszegő hangot. Ha igen, akkor keressük meg a hang forrását. Ha nem hallunk semmit, akkor emeljük az arcunkhoz, mivel az a legérzékenyebb bőrfelületünk. Valószínűleg érezni fogjuk a kiáramló levegőt. Ha még így sem találjuk a lyukat, akkor biztos, hogy lassan eresztő defekttel van dolgunk. Ha van víz a közelben, akkor vízbemerítéssel már meghatározhatjuk a lyuk helyét. Semmiképpen ne ezzel a módszerrel kezdjük a vizsgálatot, mivel a vizes gumit nem lehet ragasztani. Ha nincs víz, akkor időnként pumpáljunk a gumiba, és előbb vagy utóbb olyan helyre érünk, ahol a hibát ki tudjuk javítani.
Ha megtaláltuk a lyukat, akkor meg kell jelölni, és azt is meg kell jegyezni, hogy a lyuk a kerékhez képest hol helyezkedik el. Ez megkönnyíti a defekt okozójának megtalálását. Viszonyítsuk a lyuk helyzetét a szelephez, és ebből megtudhatjuk, hogy a felület külsején vagy belsején történt a hiba. Ha a szelep oldalán, tehát a belső ívben történt a hiba, akkor biztos, hogy egy küllővég dörzsölte ki annyira gumi falát, hogy az a végén kilyukadt. Nézzük meg, hogy miért nem védte meg a felniszalag a belsőt. Ha a szeleppel ellentétes oldalán van a lyuk, akkor pedig a külsőt vizsgáljuk meg tüzetesen (azt a részét, ahova a belsőn talált lyuk esett), és távolítsuk el a defekt okozóját. Nincs annál idegesítőbb, mint 300 méterrel később még egyszer defektet kapni ugyanattól az üvegszilánktól. Ha két lyukat is találunk, akkor biztos, hogy felütéses defektet kaptunk (kígyómarás), ami attól keletkezett, hogy valami éles tárgyra hajtottunk, és a felnivel közösen becsípte a belsőt. Lehet, hogy a gumiban lévő levegőnyomás nem volt elégséges. Legközelebb pumpáljuk keményebbre a kereket.
A külső megvizsgálása
Mielőtt visszatennénk a külsőt, tüzetesen vizsgáljuk meg, hogy hol és mi okozhatta a defektet. A kis üveg-, vagy fémszilánkokat néha nagyon nehéz megtalálni. Ha megtaláltuk, akkor legjobb, ha abba az irányba toljuk ki, ahonnan beszúródott. Ha van kéznél egy csavarhúzó, akkor sokkal könnyebb ez a feladat. Ha már eltávolítottuk a defekt okozóját, akkor nézzük meg, hogy milyen károsodást szenvedett a gumiban lévő szövet. Ha több mint két milliméter hosszan látszik a sérülés, akkor az első adandó alkalommal cseréljük ki a külső gumit.
A külső javítása
Ha útközben vesszük észre, hogy a külső csúnyán megsérült (esetleg a belső kidudorodik a lyukon), akkor valamilyen nem nyúlós anyagból betétet kell raknunk a sérülés alá. Erre legjobban egy régi külsőből kivágott darab felel meg, mivel hasonló ívben hajlott, mint a keréken lévő külső. Én általában két darab 50-80 mm hosszú szingóból kivágott darabot hordok magamnál, mivel ez könnyebb, mint ha drótperemest használnék, és vékonyabb is anélkül, hogy gyengébb lenne. Montisok már sikeresen próbálkoztak papírpénzzel és ételcsomagolással is. A belsőhöz használatos foltokat felejtsük el, mivel túl nyúlósak, és könnyen a belsővel együtt átcsúszhatnak a lyukon. Viszont ne izguljunk a ragasztás miatt, mivel a belső nyomás magától a külsőhöz szorítja a betétnek használt anyagot. Még ha tökéletesen is sikerült a “foltozás”, akkor se használjuk tovább a külsőt, mint ha mi sem történt volna. A külső ilyenkor tovább reped, és lehet, hogy a következő alkalommal, már nem tudunk megfelelő méretű betétet találni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése